Búcsú Dr. Elek Sándortól

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt,

S megnézve bátran a halált

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi utakon

Egy volt közös: szent vigaszunk!

Arany János szívet tépően szép sorai jutottak eszembe, amikor Dr. Elek Sándor halálhírét vettem. A megdöbbenés órái után azonban rá kellett ébrednünk, hogy el kell búcsúzunk Tőle. El kell köszönnünk Tőle, aki része volt az életünknek. S mert együtt éltünk vele, mi is része voltunk az Ő életének.

Egyszer egy Nobel díjas tudós azt mondta: Életünk értelme határozza meg életünk értékét.

Dr. Elek Sándor, aki elment tőlünk nagyon értékes életet élt. Élete értelme az volt, hogy gondoskodott mindazokról akiket a Gondviselés, vagy ha úgy tetszik: a Sors rábízott. S nem csak gondoskodott róluk, de valóban szerette is őket. Szerette, és nem elsősorban érzelmi értelemben, hanem tudatosan, ha szabad így mondanom: életformaként.

Így volt ez az állatorvosi és így polgármesteri működése idején, s így mindenek előtt családjában. Egyenletesen és megbízhatóan élte életét, tette a dolgát. Mindenre volt ideje, mindenre talált időt munkaidejében, vagy éppen azon túl. A legrohanósabb időkben is így volt ez. Valahogy akként, mint a parázs: nem égett nagy lánggal és füsttel, nem kormozott, de mindent átjárt a melegével. Olyan volt az élete mint a maratoni futás: nem az elején nem a végén akarta hajrával megnyerni, hanem kitartóan, biztosan, egyenletes tempóban, hűségesen futva.

Dr. Elek Sándor 1931. június 10-én született Karcagon. Szüleit korán, még gyermekkorában elvesztette, így a kecskeméti tanítók árvaházában nevelkedett. Érettségi után a katonai pályát választotta. Elek Sándor volt hazánkban az utolsó felavatott lovas tréntiszt. Éveken át dolgozott főhadnagyként a Honvédelmi Minisztériumban úgy, hogy sohasem volt párttag.

1956-ban felvették az akkori Állatorvosi Főiskolára. A forradalom évében mint évfolyamtitkár részt vett az egyetemisták szervezkedésében, szervezésében. A forradalom leverése után büntetésből főhadnagyból honvéddé fokozták le, a börtönbüntetést pedig éppen hogy csak elkerülte.

Állatorvos gyakornokként dolgozott a Hortobágyon, majd tíz évig a Tisza mellett körzeti állatorvosként. 1972-től a Bábolnai Állami Gazdaságban volt osztályvezető, majd dolgozott az Ügető és Galopp pályán. Mint országosan ismert lószakértőt, egészen az utóbbi időkig rendszeresen keresték fel szakmai tanácsokért.

1990. szeptember 30-án lett Törökbálint első szabadon választott polgármestere. Vezetése alatt nagy fejlődésen ment át a település. Lesajnált sáros faluból a környék irigyelt települése vált. Sokat tett a szomszédos települések összefogásáért, elsősorban olyan ügyekben, amelyekben megoldást keresett a közös problémák leküzdésére. 1998-ig, két cikluson át volt polgármester. Dr. Elek Sándort Törökbálint Önkormányzata 2000-ben a "Törökbálintért" emlékplakettel és aranygyűrűvel, 2005-ben Díszpolgári címmel tüntette ki. Munkásságáért a kormány 1996-ban a Köztársasági Érdemkereszt Arany fokozatával tüntette ki. Képviselőtestületünk idén nyáron Pest Megye Díszpolgára kitüntető címre terjesztette fel.

20 nap múlva lesz 20 éve az első szabad helyhatósági választásnak. 20 nap múlva lesz 20 éve, hogy Dr. Elek Sándort Törökbálinton polgármesternek választották. Készülünk erre az évfordulóra, és terveinkben az szerepelt, hogy ezen a nevezetes napon Dr. Elek Sándor is részt vesz. Sajnos, őt már nélkülöznünk kell majd azon az ünnepen. Ám emlékeztetnek rá mindannyiunkat munkája, eredményei. A közműfejlesztések, amelyeket Dr. Elek Sándor indított el, a gáz, a telefon, a csatorna, az utcaburkolatok. Emlékeztet rá a Zeneiskola, amelyet létrejöttét Ő segítette elő. Emlékeztetnek a sikeres pályázatok, vagy az Égettvölgy, és a volt Flóra szálló, amelyek megszerzését Dr. Elek Sándor küzdötte ki. Emlékeztet rá a Zimándy Díszterem, a Falumúzeum és a református templom. És még sok minden más is.

Most végérvényesen és visszavonhatatlanul hátrahagyta ezt az örökséget.

Kedves Sándor, Törökbálint első szabadon választott polgármestere!

Búcsúzom tőled, köszönetet mondok az évekért, amit melletted dolgozhattam. Köszönöm a napokat, órákat, amelyeket nekünk, amelyeket nekem adtál. Búcsúznak Tőled munkatársaid, a Polgármesteri Hivatal volt és jelenlegi dolgozói. Búcsúznak az intézmények: bölcsőde, óvodák, iskolák. Kis és nagy gyermekek, gondozók, tanítók, tanárok. Búcsúznak a kulturális intézmények. Búcsúznak Tőled a helyi egyesületek, kórusok, klubok, szervezetek. Búcsúzik Tőled Törökbálint, búcsúznak polgárai, akiknek oly sok jót tettél. Hálát adok érted a Teremtő Istennek, Hálát, hogy Téged Törökbálintnak adott.

Kérem a Teremtő és Megtartó Istent, hogy vigasztaljon meg mindannyiunkat, akik most könnyes szemmel állunk földi porhüvelye előtt. Vigasztalja meg elsősorban a gyászoló családot amelynek tagjait leginkább megsebzett a távozása

Most amikor még egyszer összegyűltünk, hogy istenhozzádot mondjunk Neked, torkunkat két marokra fogja a bánat. Ez a vereség utáni pillanat csöndje, Mert minden emberi veszteség vereség is, a magunk veresége, a magunk gyötrelme: mit kellett volna érted, véled másképpen, jobban tenni, mivel kellett volna Téged küzdelmedben erősíteni. De mert veszteség, mert a cselekvő ember erőtere, a Te helyed üres marad, mert hiányozni fogsz, és mert teljes életet éltél, ezért ez a hiány egyben a Te győzelmed is.

A viszontlátás reményével, életműved jelenvalóságának tudatában búcsúzom, köszönök el Tőled, kedves Sándor:

Isten Veled!

Isten legyen Családoddal, szeretteiddel!

Isten legyen Velünk is!

Turai István

polgármester