|
 Kedves
Olvasó!
2010.06.04-én pénteken felavatták Törökbálinton a Trianon
emlékművet. Az ünnepségre sokan eljöttek Törökbálintról. Szerencsére
az időjárás nem zavarta meg az eseményt, ami az előzményekhez képest
csoda számba is vehető. Az ünnepi műsort a Lendvai
Károly Férfikórus rendezte, a műsort vezette Nagy József. Az
ünnepségen jelen volt Turai István polgármester, Csuka Attila és
Hajdu Ferenc alpolgármesterek, és a képviselő testület nagy része.
Jelen volt Dr. Horti István jegyző és
Schlieshahn Henrikné aljegyző, Megyaszai Magdaléna az NKÖ elnöke,
intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői, Domonkos Béla
szobrászművész.
A Himnusz
elhangzása után az emlékművet Turai István polgármester és Csuka
Attila alpolgármester leplezte le, majd Bohn István esperes plébános
az emlékművet és az országzászlót megszentelte.
Ezt követően
Juhász Gyula: Trianon című versét, Nagy József előadásában
halhattuk. A vers elhangzása után Csuka Attila beszéde következett,
amely
itt
olvasható.
 Ezt követte az
emlékmű koszorúzása, amelyet Törökbálint Város Önkormányzata
kezdett, majd a pártok és civil szervezetek helyezték el az
emlékezés koszorúját. (Koszorúztak:
Törökbálint Város Önkormányzata, NKÖ,
Ifjúsági Önkormányzat, Fidesz, KDNP,
Független Platform Egyesület, Szent Flórián Egyesület, Jobbik,
Fidelitas, Zimándy és Bálint Márton Iskolák, Bölcsőde, Óvodák,
Családsegítő, Munkácsy Mihály Művelődési Ház, Jóakarat Kör, Erdélyi
Magyarok Törökbálinti Egyesülete, Törökbálint és Vidéke Horgász
Egyesület).
Az ünnepség
befejező részén a
Bálint Márton
Általános és Középiskola diákjainak előadásában láthattuk a Szózatot
táncban elbeszélve.
Elhangzott művek:
Kiss Angyal
Ernő: Ott ahol, zúg az a négy folyó; Ismeretlen szerző: Adósunk
Európa; Juhász Gyula: Trianon. Régi Székely Himnusz, Szózat,
Himnusz.
Közreműködtek: Nagy József, Tóth Csaba, Papp Gyula, Gauland Ferenc, Kökény Béla,
Pátkai László
TRIANON
SZÁMOKBAN
A hazánkra nézve gyászos és igazságtalan, a nagyhatalmak
által meghozott döntések értelmében hazánk akkori területének kerek
háromnegyed részét, azaz 72%-át elvették tőlünk.
Magyarország területe a világháború előtt 325.000 km2
volt - ebből Trianon elvett 232. 000 km2-t, így
maradt 93.000 km2. Magyarország lakossága
a világháború előtt 20.886.000 lélek volt - ebből Trianon elvett
13.370.000-t. A trianoni békeszerződés idegen uralom alá vette az
ország lakosságának kétharmad részét (64%-át). A földrajzi és
gazdasági egységet alkotó Magyarországot a nemzetiségek
felszabadítása címén darabolták fel.
A trianoni békeszerződés és
a nemzetiségek „felszabadítása”. Mit is jelent valójában ez a
„felszabadítás”?
 „Felszabadítottak” 1.702.000 tótot úgy, hogy őket cseh uralom alá
helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1.874.000 egyéb
nemzetiségűt.
„Felszabadítottak” 2.800.000 románt, úgy, hogy 2.465.000 más
nemzetiségűt román uralom alá helyeztek. „Felszabadítottak” 1.029.000 szerbet, de úgy, hogy 1.727.000 horvátot és 1.366.000 más
nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek.
„Felszabadítottak” 232.000 németet, de úgy, hogy velük 126.000
egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek. Végeredményben
tehát a 13.370.000 elszakított lakosnak csak 30%-a összesen
4.100.000 lélek, azonos nemzetiségű a „felszabadítókkal” alig 25% az
a 3.400.000 lélek, amely velük rokon nemzetiségű. De 5.700.000 lélek
vagyis az elszakított lakosság 45% teljesen idegen uralom alá
került.
Apponyi Albert vezetése alatt
Párizsba kiküldött magyar békedelegáció az első pillanattól kezdve
azt követelte és kérte, hogy népszavazás döntsön az elszakításra
ítélt területek sorsa fölött. A legfelső béketanács a fölosztásra ítélt Magyarország egyetlen
részében sem rendelte el a népszavazást. A trianoni békeszerződés
ratifikálása egy ponton, Ausztria irányában nem zárta le a
határkérdés megoldását. A magyar delegáció 1921. június 19-én azzal
a kéréssel fordult a francia bizottsághoz, hogy a
 Nyugati-Magyarország határainak megállapítását halasszák el.
Ausztria azonban nem volt hajlandó a megegyezésre és követelte a
vitás terület kiürítését. Helyi fegyveres csetepaték befolyásolták
Nyugat-Magyarország további sorsának alakulását. 1921. szeptember
8-án mintegy 100 főnyi főleg diákokból álló csoport Ágfalván
feltartóztatta a bevonuló osztrák csendőröket. Az összecsapásnak
magyar részről három, osztrák részről egy halálos áldozata volt, de
a csendőrök visszavonultak. A Nagykövetek Tanácsa a történtek után
felszólította Magyarországot, hogy 1921. október 3-ig ürítse ki
Nyugat-Magyarországot.
A tárgyalások október
11-13. között végül is Velencében zajlottak, a magyar
küldöttséget gróf Bethlen István miniszterelnök és gróf
Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Az alkudozások
eredményre vezettek, Sopronban és környékén, nyolc községben
az antant tábornoki bizottságának ellenőrzése mellett
népszavazást rendeltek el. A népszavazásra december 14 -16
között került sor és eredményeképpen 73% szavazattal (24072
szavazatból 15343 Magyarországra, 8277 Ausztriára szól). Így
maradt Magyarországon Sopron és környéke.
A magyar nemzetgyűlés 1922
XXIX. törvénycikkben örökítette meg a határkorrekciót és
Sopronnak a „civitas
fidelissima” (a leghűségesebb város) jelzőt adományozta.
/ Hopka László /
Fotó: Hopka László |
