Trianoni emlékmű avatása 2010.06.04.

Főoldal Mesterkereső Telefonszámok Apróhirdetés Szolgáltatók Információk Kapcsolat

 

Kedves Olvasó!

2010.06.04-én pénteken felavatták Törökbálinton a Trianon emlékművet. Az ünnepségre sokan eljöttek Törökbálintról. Szerencsére az időjárás nem zavarta meg az eseményt, ami az előzményekhez képest csoda számba is vehető. Az ünnepi műsort a Lendvai Károly Férfikórus rendezte, a műsort vezette Nagy József.  Az ünnepségen jelen volt Turai István polgármester, Csuka Attila és Hajdu Ferenc alpolgármesterek, és a képviselő testület nagy része. Jelen volt Dr. Horti István jegyző és Schlieshahn Henrikné aljegyző, Megyaszai Magdaléna az NKÖ elnöke, intézmények, pártok és civil szervezetek képviselői, Domonkos Béla szobrászművész.

Megnézem a fotóalbumot !

A Himnusz elhangzása után az emlékművet Turai István polgármester és Csuka Attila alpolgármester leplezte le, majd Bohn István esperes plébános az emlékművet és az országzászlót megszentelte.  Ezt követően Juhász Gyula: Trianon című versét, Nagy József előadásában halhattuk. A vers elhangzása után Csuka Attila beszéde következett, amely itt olvasható.

Ezt követte az emlékmű koszorúzása, amelyet Törökbálint Város Önkormányzata kezdett, majd a pártok és civil szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúját. (Koszorúztak: Törökbálint Város Önkormányzata, NKÖ, Ifjúsági Önkormányzat, Fidesz, KDNP, Független Platform Egyesület, Szent Flórián Egyesület, Jobbik, Fidelitas, Zimándy és Bálint Márton Iskolák, Bölcsőde, Óvodák, Családsegítő, Munkácsy Mihály Művelődési Ház, Jóakarat Kör, Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete, Törökbálint és Vidéke Horgász Egyesület).

Az ünnepség befejező részén a Bálint Márton Általános és Középiskola diákjainak előadásában láthattuk a Szózatot táncban elbeszélve.

Elhangzott művek: Kiss Angyal Ernő: Ott ahol, zúg az a négy folyó; Ismeretlen szerző: Adósunk Európa; Juhász Gyula: Trianon. Régi Székely Himnusz, Szózat, Himnusz.

Közreműködtek: Nagy József, Tóth Csaba, Papp Gyula, Gauland Ferenc, Kökény Béla, Pátkai László

TRIANON SZÁMOKBAN

A hazánkra nézve gyászos és igazságtalan, a nagyhatalmak által meghozott döntések értelmében hazánk akkori területének kerek háromnegyed részét, azaz 72%-át elvették tőlünk.

Magyarország területe a világháború előtt 325.000 km2 volt - ebből Trianon elvett  232. 000 km2-t, így maradt 93.000 km2. Magyarország lakossága a világháború előtt 20.886.000 lélek volt - ebből Trianon elvett 13.370.000-t. A trianoni békeszerződés idegen uralom alá vette az ország lakosságának kétharmad részét (64%-át).  A földrajzi és gazdasági egységet alkotó Magyarországot a nemzetiségek felszabadítása címén darabolták fel.

A trianoni békeszerződés és a nemzetiségek „felszabadítása”. Mit is jelent valójában ez a „felszabadítás”?
 

„Felszabadítottak” 1.702.000 tótot úgy, hogy őket cseh uralom alá helyezték és velük együtt cseh uralom alá helyeztek 1.874.000 egyéb nemzetiségűt.
 „Felszabadítottak” 2.800.000 románt, úgy, hogy 2.465.000 más nemzetiségűt román uralom alá helyeztek. „Felszabadítottak” 1.029.000 szerbet, de úgy, hogy 1.727.000 horvátot és 1.366.000 más nemzetiségűt szerb uralom alá helyeztek.
 „Felszabadítottak” 232.000 németet, de úgy, hogy velük 126.000 egyéb nemzetiségűt is osztrák uralom alá helyeztek. Végeredményben tehát a 13.370.000 elszakított lakosnak csak 30%-a összesen 4.100.000 lélek, azonos nemzetiségű a „felszabadítókkal” alig 25% az a 3.400.000 lélek, amely velük rokon nemzetiségű. De 5.700.000 lélek vagyis az elszakított lakosság 45% teljesen idegen uralom alá került.

 Apponyi Albert vezetése alatt Párizsba kiküldött magyar békedelegáció az első pillanattól kezdve azt követelte és kérte, hogy népszavazás döntsön az elszakításra ítélt területek sorsa fölött.  A legfelső béketanács a fölosztásra ítélt Magyarország egyetlen részében sem rendelte el a népszavazást. A trianoni békeszerződés ratifikálása egy ponton, Ausztria irányában nem zárta le a határkérdés megoldását. A magyar delegáció 1921. június 19-én azzal a kéréssel fordult a francia bizottsághoz, hogy a Nyugati-Magyarország határainak megállapítását halasszák el. Ausztria azonban nem volt hajlandó a megegyezésre és követelte a vitás terület kiürítését. Helyi fegyveres csetepaték befolyásolták Nyugat-Magyarország további sorsának alakulását.  1921. szeptember 8-án mintegy 100 főnyi főleg diákokból álló csoport Ágfalván feltartóztatta a bevonuló osztrák csendőröket. Az összecsapásnak magyar részről három, osztrák részről egy halálos áldozata volt, de a csendőrök visszavonultak. A Nagykövetek Tanácsa a történtek után felszólította Magyarországot, hogy 1921. október 3-ig ürítse ki Nyugat-Magyarországot.

A tárgyalások október 11-13. között végül is Velencében zajlottak, a magyar küldöttséget gróf Bethlen István miniszterelnök és gróf Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Az alkudozások eredményre vezettek, Sopronban és környékén, nyolc községben az antant tábornoki bizottságának ellenőrzése mellett népszavazást rendeltek el. A népszavazásra december 14 -16 között került sor és eredményeképpen 73% szavazattal (24072 szavazatból 15343 Magyarországra, 8277 Ausztriára szól). Így maradt Magyarországon Sopron és környéke.

A magyar nemzetgyűlés 1922 XXIX. törvénycikkben örökítette meg a határkorrekciót és 

Sopronnak a „civitas fidelissima” (a leghűségesebb város) jelzőt adományozta.

/ Hopka László /

Fotó: Hopka László

 

 
 

Copyright (c) Bálintinfo.hu