II. Riczu Imre kerékpáros emlékverseny.

Kedves Olvasó!

2015. október 4. vasárnap rendezték meg immár második alkalommal a Riczu Imre kerékpáros emlékversenyt. A versenyt egy csodálatosan szép, nyugodt őszi időben sikerült megtartani. Meg is érdemelte a nemzetközi kerékpárverseny ezt az időt, hiszen nagyon sokan dolgoztak azért, hogy a rendezvény a lehető legjobb színvonalon kerüljön lebonyolításra.

A verseny négy fő részletben zajlott le. Először a Riczu Imre tiszteletére megtartott 6,8 km-es tekerés következett, amelyen bárki részt vehetett. A második futam az amatőrök versenye volt, ahol a nők és a férfiak küzdöttek meg a távval, amihez 18 vagy 42km kellett teljesíteni kategóriának megfelelően. A kategóriák a következők voltak. Férfiak: U13, U15, U17, U19, Elite 1, Elite 2, Master, Senior1, Senior 2, Senior 3. Nők: WU15, WU17, WU19, WMaster, WSenior.

A harmadik részben a Para-kerékpáros Magyar Bajnokság futama következett, amelyet két részletben indítottak öt perc eltolással. Elsőként a C1-C2-C3-C4-C5-T1-T2 –Tandem B kategória versenyzői indultak, nekik 24 km volt a táv. A második start jelet a H1 – H2 – H3 – H4 kategória versenyzői kapták, nekik 12 km-es távot kellett teljesíteni. 

A Riczu Imre nemzetközi emlékverseny volt a negyedik futam, ami tulajdonképpen a nap fénypontja volt, természetesen nem lebecsülve az előzőekben lezajlott versenyeket. Ez volt  a profi kerékpárosok versenye, U23 és Elite kategóriában. Itt a táv 102 km. volt, (mintha leugrottunk volna a Balatonra bringával).

A verseny Törökbálint belterületi útjain és utcáin zajlott, a versenyzők elmondása alapján nem volt könnyű pálya. Amit több versenyző egybehangzóan kijelentett, hogy a Törökbálinti verseny volt az idei évben legszínvonalasabban biztosítva. Ami annyit tesz, hogy a versenyzőnek tisztán a versenyzésre kellett figyelnie és nem vonta el a figyelmét a közlekedés egyéb résztvevője. Még arra is figyeltek a szervezők, hogy versenyzői szembeforgalom se alakuljon ki a pályán, amit szintén nagy előnyeként emlegettek a versenyzők. A versenyre sok helyi lakó volt kíváncsi, és több helyi képviselővel is találkoztam a helyszínen. Izgalmas versenynek lehettünk szemtanúi ezen a szép vasárnapon.

A verseny végeztével a díjkiosztón Pécskövi Tibor főszervező megköszönte Elek Sándor polgármesternek és Földvári László alpolgármesternek a város támogatását, a versenyzőknek a részvételt, a lakóknak a türelmet. Ezt követően a díjátadás következett, a díjakat átadták Elek Sándor polgármester, Földvári László alpolgármester, Balog Zoltán Magyar Kerékpársportok Szövetségének szakmai alelnöke, Urr Anita a Magyar Paralimpiai Bizottság főtitkára, Weisz Fanni és Czifra Katalin. A verseny zárásaként egy perces néma felállással adóztak Riczu Iminek.

A verseny helyi megítélése.

A verseny után a legnépszerűbb közösségi oldalon megdöbbenve olvastam a sok elégedetlen és felháborodott kommentet. Sajnos ide jutottunk, hogy egy évben egyszer kerül lebonyolításra az önkormányzat és számos helyi vállalkozás támogatásával egy városfalainkon túl mutató rendezvényt, és a tolerancia nyomát sem látni néhány polgártársunk megnyilatkozásában. Nyilván való, hogy egy ekkora rendezvény korlátozta a mozgását minden itt lakónak, még azoknak is akik nem tették ezt szóvá, de semmiképp nem ad okot mérhetetlen felháborodásra. Valóban korlátozta de nem tiltotta meg. Emlékszem hosszú perceket álltam a Kossuth Lajos utcában, hogy eljussak a téglagyárig, többször félreállva az Árpád utca keskenyebb szakaszain, hogy utat engedjünk egymásnak, de eszembe sem jutott, hogy majd jól megmondjam a véleményemet a rendezvényről ebből a megközelítésből. Hol van ez a Budapesti közlekedési helyzethez képest, ráadásul ott ez minden napos.

A verseny rendezésében kevés tapasztalat állt rendelkezésre a szervezőknek, nem volt kitől helyben okulni, a helyi adottságokat figyelembe venni, esetleg a pályavezetést jobban átgondolni. Ettől még ez a rendezvény egy nagyszerű alkalom arra, hogy Törökbálint ne csak negatívumok alkalmából kerüljön bele a híradásokba, hanem jó alkalom volt arra, hogy jó hírünket keltsék. Azt gondolom, hogy ezen a napon nem a foci ultrák bitorolták az utcákat, akiktől valóban volna mit féltenünk épített környezetünkben, hanem egyrészt az itt lakók és a vendégek, akik szeretnek kerékpározni, és nem utolsó sorban emlékezni egy jólelkű srácra, aki sajnos tragikus balesetet szenvedett kerékpározás közben, akit nagyon sokan becsültek munkájáért és a sport területén végzett tevékenységéért.

Biztos vagyok abban, hogy a szervezőt a megszerzett tapasztalatok segítik a következő verseny tervezésében. Bízva abban, hogy az a kevés hiba, amit a szervezésben most nem sikerült száz százalékban kiküszöbölni, legközelebb már nem ad okot aggodalomra, mert ne legyünk álszentek hiba ott keletkezik ahol tevékenység folyik, ott ahol semmi nem történik ott elég nehéz hibázni. Végezetül kifejezetten bíztatom a szervezőket és a támogatókat, kiemelve önkormányzatunkat, hogy a lehetőségeikhez mérten a jövőben is támogassák a rendezvény megtartását. Lépjünk ki a mindennapok szürkeségéből, nyissunk a világ felé!

/Hopka László/

Fotó: Hopka László