Igen tisztelt Polgármester Úr, igen tisztelt Önkormányzati Képviselők!

A bemutatott fejlesztési koncepció egy korzó kialakításából áll, mely a kétsávos, nagy forgalmú főút és egy 5 méteres beton szervizút között húzódik, melyen osztozniuk kell gyalogosoknak, kerékpárosoknak, az ott lakók járműveinek és a szállítójárműveknek. A korzó felső vége kb. 10 m széles, lent a Grimm tér irányában törölközőnyi keskenységű, kb. 5 m széles, a hossza, ahogy már említettem, kb. 180 m. Ez a korzó lényegében kőlapokkal burkolt, egy pár fát ültetnek és mesterséges árnyékolókkal látnak el azt. Fel kell tenni a kérdést, ki fog ezen a korzón tartózkodni? Télen senki. És miért kellene nyáron ott időzni, forgalomtól körülvéve, burkolt utakon, kivéve, ha a buszra várnak? Nem látok okot az ottani időtöltésre.

Az érdeklődő lakosok a fejlesztési koncepció bemutatására azzal a szándékkal érkeztek, hogy saját javaslataikat és ötleteiket előadják. Először arról a szükségszerűségről volt szó, hogy egy, a jövőbe, a következő évtizedbe mutató kerékpárút-koncepciót dolgozzanak ki, aminek természetesen a központban, azaz a Munkácsy Mihály utcában kell kezdődnie, és utána elágazhat. Ezért ezt az aspektust feltétlenül figyelembe kell venni a főtér kialakításánál. A közlekedéstervezőkkel ki kell dolgozni egy átfogó kerékpárút-koncepciót, hogy a gyerekek biztonságosan kerekezhessenek az iskolába, és hogy a törökbálinti kerékpározás a lakosság számára se legyen életveszélyes vállalkozás. Az az ellenérv, hogy a kerékpárutat burkolati jelzéssel hozták létre, a kerékpárosoknál csak fejrázást vált ki. Az ilyen látszatmegoldások a kerékpárosok forgalmi részvételét, különösen a diákokét, nem teszi biztonságosabbá.

Egy helybéli arra emlékeztetett, hogy korábban a buszvégállomáson volt egy nyilvános WC, amióta azt nem üzemeltetik, a polgárok megkeresik a kitérési lehetőséget szükségleteik számára. Meggondolandó javaslat, ha abból indulunk ki, hogy ez a buszmegálló Törökbálinton még ma is fontos megálló sok olyan utas számára, akik a szanatóriumba vagy a községházára utaznak, és hogy épp az idősebb emberek buszoznak gyakran.

Egy másik ügy arra irányult, hogy a szervizutat nem kellene megnyitni az átmenő forgalom számára. Ezt azzal az ellenérvvel hárították el, hogy akkor a 2 zsákutcának fordulót kellene létrehozni, ami szintén sok helyet venne igénybe. Mindezek után az érdeklődő polgároknak az a benyomása maradt, hogy nem is arról volt szó, hogy a polgárok javaslatait komolyan vegyék és a koncepcióba beépítsék, hogy kérdéses, hogy a bemutatott koncepcióhoz egyáltalán mérlegeltek-e alternatívát és hogy lényegében arról van szó, hogy a törökbálinti közterek koncepciójának bemutatóját napirendi pontként kipipálják.

Miről van szó, ha a város főterének kialakítási tervéről beszélünk?

Még egyszer: arról van szó, hogy az életminőséget javítsák, arról, hogy különböző lakossági csoportok igényeit figyelembe vegyék, hogy mindannyiunk életét kényelmesebbé és elégedettebbé tegyék és ezen aspektusok eredményeként alakítsanak ki egy, mindenki számára attraktív főteret. Számomra fontos szempont az is, hogy mik Törökbálint jellegzetességei, melyeket ki kellene emelni annak bemutatására, hogy ez egy egyedülálló hely, amit dombok és zöldterületek öveznek, ahol az ember szívesen él, és így a polgárok lakhelyükkel való azonosulása is megszilárdul.

Az én javaslataim Törökbálint főterének kialakításához:

Meggyőződésem, hogy ha az összes felelős – városvezetés, várostervező, közlekedéstervező, főépítész, főkertész és a parkosítás tervezője – egy asztalhoz összeül és fantáziával keresi a lehető legjobb megoldást, mely a lakosok kívánságaihoz igazodik, a közterületre olyan koncepció keletkezhet, amit a lakosok örömmel fogadnak, és ami növeli az azonosulást otthont adó településünkkel.

De Jong Roswitha       E-mail: rftb@hotmail.com