2010. február 22.-én  Törökbálint Város Önkormányzata nevében ismét egy törökbálinti idős lakost köszöntött, Csuka Attila alpolgármester, és Rothauszky Györgyné.

Kedves Olvasó!

Csuka Attila alpolgármester és Rothauszky Györgyné köszöntötte Limpár Gyuláné Margit nénit a 90. születésnapján. Alpolgármesterünk egy szép virág csokorral és az emléklappal érkezett, Rothauszky Györgyné pedig az ilyenkor elengedhetetlen tortát adta át, amelyet később együtt vágtak fel.

Margit néni Pozsonyban született, Ligetfalván éltek.  Édesanyja német, édesapja magyar volt.  A határ menti faluban gyakorlatilag mindenki három nyelven beszélt. Ők otthon főként  a magyart használták. Szüleinek hentesüzlete volt.  Ő egyedüli gyermek volt, mert a szülei későn, 35 éves korukban kötöttek házasságot. Amint felcseperedett, ő is az üzletben kezdett dolgozni.

Későbbi férjével Pozsonyban ismerkedett meg, iskolatársak voltak. A háború után telepítették őket Magyarországra, lakosságcsere kapcsán. Nem volt lehetőségük maradni, 14 napot kaptak arra, hogy leltárba vegyék a holmijukat, és összecsomagolják, amit elhozhattak. Három magyarországi címből választhattak, és Törökbálintra az alapján esett a választásuk, hogy nem határ menti település, így nem kell attól tartani, hogy a határok tologatásával megint hasonló helyzetbe kerülnek.

Két gyermekük született, egy fiuk és egy lányuk, akiktől Margit néninek három unokája van.  Törökbálinton is nyitottak egy hentesüzletet, ami eleinte szépen jövedelmezett, mert Margit néni édesapja nagyon jól ismerte a szakmát. Meglepetés volt számukra az itteni kereslet, mert Pozsonyban ahhoz voltak szokva, hogy az emberek ritkán, és kis adagokban vásároltak csak húst. A nyitás napján egy fél marhájuk, egy fél borjújuk és egy disznójuk volt. Aztán érkeztetek a vevők, és kértek két kiló leveshúst, 10 szelet karajt stb., így délre az egész készletet eladták. Abban az időben Pozsony és Ligetfalva környékén nagyon kevés állat volt, mert a háború alatt elhajtották az összes jószágot a katonák élelmezésére, és ezért tartottak tőle, hogy nem tudják majd beszerezni a szükséges árut.  Ezért az is meglepetés volt számukra, hogy itt gond nélkül juthattak hozzá. Örültek, hogy menni fog a bolt, és a veszteségeiket hamar behozzák.

Az utcabeliek szeretettel fogadták őket, bár csodálkoztak, amikor megtudták, hogy ő félig német. Németeket telepítenek ki, és németet hoznak helyette? Külön említette Pepi nénit és Ilonka nénit, akikkel jóban voltak. A kedvező körülmények segítettek nekik a beilleszkedésbe, és minden jól ment, míg végül 1950-ben államosították őket. Margit néni 1962-től húsz éven át ruhaüzletben volt eladó, eleinte abban az épületben, ahol most a Beruházási Iroda működik. Evangélikus vallása miatt nem helyben jár templomba, de a hosszú idő alatt rengeteg emberrel találkozott, és eladó múltja miatt arcról sokakat megismer. A hosszú élet titkának a sok mozgást tartja, ő maga sokat úszott és biciklizett egész életében.

/ Hollós Zsuzsanna /