A Törökbálinti Német Kisebbségi Önkormányzat 2009.02.07-én megemlékezést tartott a 63 évvel ezelőtti, Törökbálintot benépesítő sváb családok elüldözésének alkalmából.

Törökbálintra a 18. század elején települtek sváb családok, a több mint 200 éves itt létük alatt Törökbálintot felvirágoztatták. Végül 1946-ban elüldözték őket minden hála nélkül a szülőföldjükről. A kitelepítés napok, hetek alatt zajlott. A rettegett listát a tanácsházára függesztették ki, rajta azon sváb családok, emberek neveivel, akiket az akkori politika kitelepítésre ítélt. Ők úgy vélték, ezzel helyesen cselekszenek. De azt már senki nem kérdőjelezte meg, hogy ennek a népnek már nem német földön, hanem itt van a hazája.

A vonatok napokig álltak a Budaörsi vasútállomáson. Az itt maradók naponta vitték az ételt italt a vagonokban lévő szeretteiknek, vagy csak azért , mert törökbálintiak voltak. A kitelepítés vége felé már nem volt lényeges, hogy ki volt német és ki nem, mert a német csengésű név sorsdöntő lehetett. A kitelepítők szemében csak a bosszú lángja égett. Németországban néhány eset kivételével az itthonról elüldözötteket nem fogadták szívesen. A kitelepítés során a családok sokszor nem egy helyre kerültek. Többen csak évekkel később találkozhattak, vagy tudtak kapcsolatba lépni rokonaikkal.

Az eseményen a Hagyományőrző Sváb Kórus, az Ifjú Sváb Egyesület és a Grossturwaller Musikanten ünnepi emlékműsort adott elő.   

A megemlékezésen koszorút helyeztek el a Sváb téren lévő emléktáblánál, Törökbálint lakossága nevében Megyaszai Mammel Magdalena az NKÖ elnöke és Csuka Attila alpolgármester. A sváb Egyesület nevében: Schmidt János,  a Csupaszív Óvoda nevében Karsainé Gasszer Mária, a Grossturwaller Musikanten nevében Juhász Gyula,  a Hagyományőrző Sváb Kórus nevében Kaszás Sándor.                                               

   / Hopka László /