| Kedves Olvasó !
Az ősz
beköszöntét nem csak az iskola kezdete, illetve a falevelek
elsárgulása jelzi. Van még egy biztos jele az ősznek, mégpedig az hogy, a
borospincék hirtelen életre kelnek. Megkezdődik a szüret és a borászok a jó
bor reményében a szőlőprés által kipréselt nedűt a jó öreg hordókba töltik,
hogy a kiforrás után a következő szüretig a jókedvüket el ne veszítsék, és
ehhez meg legyen a kellő mennyiségű bor. Törökbálinton a pincesoron, ahol
már igen kevés boros pince működik, ide hívott meg must kóstolóra Szabó
Tibor és Balázs Tibor barátaim. Akik hobbiból kezdtek borászkodni. A
pincének amit most használnak a "Tiborok" nevet adták.
Ez a pince
szinte szentély, a hangulatát nem lehet szavakba önteni, a falait régi
szerszámok, emlékek díszítik ahogy a nagykönyvben meg van írva. A présből
előcsillanó szőlőlé nagyon finom volt. Természetesen a boros gazdát nem
lehet megsérteni azzal, hogy a borát nem kóstolom meg, tehát meg kellett
kóstolni. A frissen szerzett élményekkel és képekkel gazdagodva már éppen
indulni készültem, amikor Szabó Tibor tovább invitált a szomszéd pincébe,
mondván ha igazán szépet akarok látni, akkor ezt meg kell néznem. Átmentünk
tehát a másik pincébe ahol Horváth János és Bálint János fogadott minket. Rövid bemutatkozás után és egy kis győzködést követően elkészítettem a
fotókat a pincéről. Horváth Jánost azt hiszem nem kell bemutatnom,
hiszen a pincéjét ahol még a nagypapája is préselte a szőlőt, igen sok
oklevél, érem és régi fénykép díszíti és bizonyítja , hogy nem most kezdte a
szakmát. (anno az Anna bálon volt már
szerencsém a borait megkóstolni). Ez a pince tulajdonképpen akár
pincemúzeum is lehetne annyi régi szerszám és kellék díszíti a falakat. A
borkóstolás természetesen itt sem maradhatott el.
Szavak
helyett beszéljenek a fényképek.
/Hopka László/ |
