Kedves Olvasó !
Balázs István Erdélyi művész
kiállítása nyílt meg március 8-án a Munkácsy Mihály Művelődési
Házban. Balázs István 1944. március 3-án született Borzonton (
Gyergyóalfalu, Hargita megye). Tanulmányait Marosvásárhelyen a
Művészeti Középiskolában (1958-1963) és a szintén Marosvásárhelyi
Technikum építőművészeti szakán (1965-1969) végezte. Munkái vannak
Magyarországon, Németországban, Ausztriában, Svédországban,
Franciaországban, és az USA-ban.
Műemlék-felújítások tervezésén dolgozik.
Mottója: "A festészetről lehet beszélni, beszélgetni, írni, de a
festmény vagy a rajz nem elbeszélés, bár sokan úgy gondolják."
Kiállított műveit
pasztellkréta és olajkrétával készítette. Sajátos látásmódot
kifejezve a műveken keresztül a természetről. A kiállítást Hadik
Gyula szobrászművész nyitotta meg.
Idézet a 2007-ben a
Veszprémi kiállítás megnyitójából ".Péterné Rózsa Mária a
sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója,
Kónya Ádám gondolatait idézte megnyitóbeszédében. Az
igazgató arról a tájról beszél, amelyet a művész festményei
örökítenek meg: Úgy alakult életem sora, hogy zsenge gyermekkoromtól
házunkból napkeletnek kitekintve hatalmas panorámát foghatott be a
szemem: a legendáktól övezett Szent Anna-tavat rejtegető vulkáni
hegytömbtől egészen Brassó környékéig, az elefánthátra emlékeztető
Nagykőhavas sziklatömbjéig. Az Olton túli, közelebbi hegysor lejtői
tavasztól kezdődően megszínesedtek - mint száradni kiterített
szőnyegek sorakoztak a szántóföldek nyáron át változó árnyalatú
csíkjai. Keletebbre, a hajdani országhatárt is hátán hordozó,
kékellő Háromszéki-havasokba délutánonként visszasütő Nap sugaraitól
bársonyos zöldben fénylett a hegyoldalak fenyveseinek távoli világa.
Balázs István olaj- és pasztellkrétával készült képein egy
csodálatos világ elevenedik meg a természet rejtelmeivel, színes,
szálas misztikumával. A satírozott tájképek, a rajtuk sejthető
házak, a vigyázban álló és egymásba kulcsolódó fák fokozzák egy
vadregényes vidék báját.
/ Hopka László /
|
Fotó: Hopka László |